A „Titkosírás” novelláskötet elérhető a Google Play-en is, 1257 Ft-ért, okostelefonon, tableten és asztali számítógépen is olvasható formában.
Napló kategóriaarchívum
Meditációs versek a Google Play-en
Örömmel értesítek mindenkit, hogy a “Meditációs versek” (103 vers) ingyenesen elérhető a Google Play-en, okostelefonon, tableten és asztali számítógépen is olvasható formában.
Akinek esetleg nem működne a link, keressen rá a “versek” kulcsszóval, és meg fogja találni a kötetet.
Nagypéntek
A nap, amikor a Megváltót keresztre feszítették. Sem a televízió, sem az Internet nem szól egy szót sem erről. Egyetlen filmet sem érdemelt meg ez a nap sem a Spektrum-on, sem a National Geographic-on, sem az HBO-n, sem sehol másutt. Ha mást már nem érdekel, és én vagyok az egyetlen, aki emlékezem, sírok és szégyenkezem ezen a napon, akkor legyen.
„Ezt a nevet kaptam a keresztségben: János.
Nem vagyok apostol sem próféta,
Nekem nem otthonom a puszta,
Nem eszem sáskát, sem vadmézet,
Nem járom mezítláb a vidéket.
Nem keresztelek, a Jordán oly messze van,
De bármikor ha hív és prófétának elfogad,
Kiáltó szó leszek és készítem az utat.”
Krisztus ezen a napon halt meg mindannyiunk megváltásáért, azokért is, akiket ez ma egyáltalán nem érdekel. És imádkozzunk, hogy soha ne gondolja úgy, hogy felesleges volt.
Szomorúság
A szomorúság szétszaggat,
A szépség messze jár,
Holnap is felkel a Nap.
Nyíregyháza, 2005. augusztus 27.
4 perc, harminchárom másodperc
John Cage, a kortárs kísérleti zene kiváló művelője 1952-ben írta egyik legmaradandóbb művét. A 4’33” (magyarul talán 4:33 lehetne a címe) 273 másodperc csend, azért éppen 273, mert az abszolút zérus fok, a leghidegebb hőmérséklet a Világegyetemben, -273 Celsius fok. Persze szebb lett volna, ha a mű időtartama -273 másodperc lenne, de ezt lássuk be, tényleg nehéz lett volna létrehozni.
A zenemű személyes ismerősöm, bár még sohasem hallottam. Igazából arról sem vagyok meggyőződve, hogy valaha valaki hallotta volna, vagy, hogy valaha valahol előadták volna ezt a különös művet. (De: előadták már többször is)
A CD kiadás sem került még el hozzám. De ha megvenném, és betenném a lejátszóba, a lemez már szólna anélkül, hogy elindítanám a lejátszást. De még ha el is indítanám a CD-t, honnan tudhatnám, mikor van vége a zeneműnek. Vihetném vissza a boltba, azzal a kifogással, hogy hibás, mert nem 4’33” a hossza. A CD-n meg kellene valamilyen zajjal jelölni a mű elejét és végét, így már pontosan 4’33” lehetne a hossza, viszont hozzátartozna a két jel, az elején és a végén, így a zenemű már nem csupán csend lenne, hanem a két jelölő zaj is. Rá kellene írni a CD borítóra, elég nagy betűkkel, hogy „a mű elején és végén hallható zaj, nem része a műnek, csupán határoló zajjelek.” Így viszont ez lenne az egyetlen zenei CD, amit a nélkül nem is lehetne meghallgatni, hogy valaki el ne olvassa a borítón a figyelmeztetést. És persze számolnunk kellene a sok felháborodott vásárlóval, aki visszavinné a CD-ket, mondván: „a kezdő és záró zajjel, teljesen élvezhetetlenné teszi a művet!”. Igazából a CD csak az erre a célra gyártott lejátszókon lehetne pontosan lejátszható, ugyanis ezekbe a lejátszókba bele lenne építve az, hogy amikor a Cage CD-t teszik bele, azonnal kezdje el a lejátszást, majd a 4’33” időtartam letelte pillanatában dobja is ki a lemezt. Így minden határoló zaj nélkül is tudható lenne, mikor kezdődik, és mikor végződik a mű. Bár egy kicsit itt is zavaró lenne, az elején a CD forgatómotor felpörgésének zaja, majd a végén a lemez tálca mozgásának a hangja. Talán még a legjobb az lenne, ha egy lemezre feltennék a zenemű több egymás utáni változatát, így a lejátszás közben mindenki maga dönthetné el, mikor kezdi el, és mikor fejezi be a mű hallgatását. Ez lehetne a 4’33” interaktív kiadása, bár nem tudom, ehhez mit szólna maga Cage, lehet, hogy a műve tönkretételének tartaná a módszert
Eléggé nagy kihívást jelent a mű CD kiadása a híradástechnikai gyártóknak és kereskedőknek is, hiszen a CD lejátszásakor semmilyen búgás, sistergés vagy bármilyen az elektronika, vagy a hangszórók által hozzáadott zaj nem lenne elfogadható, így gyakorlatilag az összes lejátszó eszköz mehetne vissza a kereskedőhöz, és utána meg a gyártóhoz, hogy fejlesszenek rajta még egy kicsit, amíg a 4’33” tökéletesen lejátszható nem lesz.
Cage műve a koncerttermek látogatóinak is nagy kihívást jelent. Gondoljunk bele, valaki elkésik a koncertről, sietve leül, majd megkérdezi a szomszédját: „Mondja elkezdték már a 4’33”-at?” Mire a szomszédja szégyenlősen: „Őszintén megmondom, nem tudom. Fogalmam sincs, hogy ez még a mű előtti rövid szünet, vagy már a maga a mű.”
Vagy mondjuk, valaki elköhinti magát a nézőtéren. Mire a zenészek abbahagyják a játékukat, és mérgesen kifakadnak: „Már ötödször kezdjük újra, mert valaki mindig elrontja.” A bűnös nézőt kivezetik a teremből, a zenészek felveszik hangszereiket, és újra kezdik a művet. Vagy ez még a mű előtti szünet? Hangoltak vajon az előadás előtt? Az a fuvola mintha nem lenne rendben, lehet, hogy a légkondicionáló légáramlata fúj át rajta? Nem kellett volna azt is kikapcsolni?
A 4’33” része minden zeneműnek, részben, vagy egészben, mindenki ismeri, a nélkül, hogy valaha is hallotta volna. Bárki el tudja játszani bármilyen hangszeren, még hangszertudás sem szükséges hozzá. A kottát érdemes ismerni, de nem e miatt a zenemű miatt. Még a fürdőszobában is előadható borotválkozás közben, és a szomszéd sem fog átjönni azért, mert túl hangosak voltunk.
Vagy talán nem ez a legkönnyebben eljátszható mű? Lehet, hogy inkább ez az a mű, amit sohasem játszhatunk le tökéletesen? Csak megközelíteni tudjuk, de hibátlanul előadni nem.
Gondoltam már arra, hogy kiadom a mű improvizatív feldolgozását, de félek hosszú jogvitába bonyolódni a jogtulajdonosokkal, hogy ez most ugyanaz a mű, vagy szabad improvizáció az eredeti ötletre. Így inkább csak magamnak improvizálok néha, és nem bocsátom a közönség elé a művet. Bár sokszor kerülök magam is zavarba, hogy éppen elkezdeném a művet, aztán rájövök, hogy már javában improvizálok, majd ugyanez lejátszódik a befejezéskor is, van, hogy túllépem a 4’33”-at, van, hogy korábban fejezem be, bár ez igazából tényleg nem vehető észre. Néha magam sem tudom, hol is tartok éppen.
A múltkor vettem egy kottafüzetet, hogy majd teleírom a 4’33” különféle változataival, de itthon vettem észre, hogy a füzet már tele van. Bosszantó.
Ha valaki enged a csábításnak, és ingyen szeretné élvezni a művet, az Interneten számtalan változata megtalálható és letölthető, a legkülönfélébb formátumokban: flac, mp3 192-320, ape, ogg, érdekes, hogy a mű, tömörítéskor nem veszít a minőségéből szinte semmit, a letöltése is csak egy pillanat.
A múltkor már kikapcsoltam a számítógépet, amikor észrevettem, hogy még mindig szól a 4’33”. Ez a világ legzöldebb zeneműve, semmilyen energia sem kell hozzá, bár egy kissé zavaró az éjszaka közepén felkelni, és ellenőrizni a gépet, hogy nem kezdte-e el lejátszani a 4’33”-at.
Végül következzen egy részlet az egyik Cage ihlette improvizációm kottájából:
(itt már vége van!)
Nyíregyháza, 2013. június 8.
Egy régi írásom: Világvége 2012. december 21.-én
Lesz vajon világvége december 21.-én? Nyilvánvalóan nem. Ha a maják képtelenek voltak megjósolni a spanyol inváziót, ami elpusztította a kultúrájukat, akkor hogyan lettek volna képesek előre látni a világvégét? (korrekció: a maja civilizációt nem a spanyolok pusztították el, pontosan ma sem tudjuk az eltűnésük okát, de a mondanivaló lényegén ez nem változtat, ezért meghagytam az eredeti szöveget)
Most tehát nem is ez a kérdés, amire válaszolni szeretnénk, hanem az, hogy vajon érdemes-e jóslással foglalkozni, és hogy vajon mi a nyerő stratégia világvége esetére. Pascal gondolatmenetét követjük, amelyben logikai bizonyítását adta, hogy az Isten-hit pusztán gazdaságossági szempontból is előnyösebb, mint a nem-hit. Egy hívő ugyanis kevesebbet veszít, ha még sincs Isten, mint egy ateista, ha mégis van. Nézzük meg tehát pusztán egyszerű logikával, ki jár jobban összességében, az, aki a világvégét jövendöli, vagy az, aki azt mondja, hogy nem fog történni semmi végzetes.
Ha tényleg világvége lesz, akkor az, aki erről prófétált, már soha nem arathatja le a dicsőséget, hogy igaza volt a jövendölését illetően, hiszen a világvégét ő sem fogja túlélni. Szintúgy, aki nem hitt a világvégében, soha sem fogja megtudni, hogy nem volt igaza, hiszen ő sem tudja a világvégét átvészelni. Így világvége esetén egyikünk sem fogja tudni, hogy végül is mi történt, hiszen mindannyian eltűnünk a lét színpadáról.
Nézzük a másik lehetőséget: nem lesz világvége. Ebben az esetben a világvégét prófétálók hatalmasat buknak, és kénytelenek lesznek elviselni a szégyent, a gúnyt és minden egyebet, ami azzal jár, hogy megpróbáltak bolondot csinálni a világból. Azok viszont, akik megmondták, hogy nem lesz semmi különleges, óriási győzelmet aratnak, és remélem, hogy több esélyt nem is adnak a másik tábornak arra, hogy ezt a poént még egyszer megpróbálják elsütni. Ha nem lesz világvége, mindannyiunknak tanulnia kell belőle, de tudom, hogy nem így fog történni. A hamis próféták hamar kiheverik majd a kudarcot, előállnak majd más jövendölésekkel, amik ugyanúgy nem fognak soha beteljesedni, mint ez a december 21.-i világvége.
Sajnos az emberek többsége vevő az ostobaságra, az újságokat, az internetes médiát is meg kell tölteni valamivel, és mi lehetne vonzóbb téma, mint a világ pusztulása. Én úgy látom, az embereket valami beteges vonzalom fűzi az ilyen apokaliptikus témákhoz, az ismeretterjesztő tévé csatornákon számtalan olyan műsor látható szinte folyamatosan („Élet az emberek után” és társai), amik a világvége ábrázolásával foglalkoznak már-már mazochista szinten. Az amerikai katasztrófa filmeket már ne is említsük: primitív történet, és a tömeges halál minél színesebb, véresebb ábrázolása jellemzi ezeket, benne egy-egy hős már-már mesebeli tetteivel.
Aztán a valóság kicsit persze más, New Orleans és New York valódi történetei messze járnak a hollywoodi álmoktól. Ne higgyünk tehát a világvége eljövetelében, ha eljön mégis, úgyis mindegy, ha pedig elmarad, legalább büszkélkedjünk vele, hogy mi bizony megmondtuk, hogy így lesz…
Megjegyzés: sajnos időközben a világvége forgatókönyvek száma eggyel nőtt, itt a koronavírus járvány, a maják, mint sok egyebet persze ezt sem látták előre.
Nyíregyháza, 2012. december 18.