Azt hiszem mazochista vagyok. A Dűne hatodik könyvét olvasom már („Dűne Káptalanház” a címe). Az ötödiket félbehagytam, annyira unalmas volt, de most úgy érzem, a hatodik után mégis elolvasom végig az ötödiket is, és a többit is, amit már Frank Herbert halála után írtak. Van ezekben a könyvekben valami addiktív, annak ellenére, hogy néha nem értem, miért olvasom őket. Unalmas párbeszédek, hangzatos idézetek, lassú előrehaladás, és én mégis úgy érzem, valami nagyobbnak a része vagyok, beránt magába ez a világ. A fűszer úgy látszik a könyveken keresztül is hat.
