Éjszaka van, szemem elkerüli az álom.
A minden, a minden oly csendes odakint,
Ködszín puha fátyol takarja a lelkem,
Szárnyra kelek, s veled vagyok megint.
Minden visszajő, mi elmúlt már egyszer,
Minden mi jó volt, s az is ami rossz.
Szárnyra kelek, s veled vagyok megint,
Mit elvitt a nappal, az éj mindent visszahoz.
A minden, a minden oly csendes odakint,
A lusta idő is megpihen immár.
Zsákba dobálva a nappalok terhe,
Az álmok kincstárán megnyílik a zár.
Nyíregyháza, 2003. szeptember 30.
Discover more from szucsjanos.hu
Subscribe to get the latest posts sent to your email.