Senki vagyok és én vagyok az Egy,
A mindentudó kíváncsi ostoba,
Az értő szótlanság, a mogorva csönd,
A mindenség ércfényű temploma.

Ember vagyok, Istennek képzelem magam,
Isten vagyok, és ember ruhában játszom.
Magam vagyok a tudatra kelt létben,
Életem millió öntudatlan álom.

Nyíregyháza 1992. november 10.