Szerepet játszom,
megállok, és meglepődöm,
természetes mivoltom
öltönyméretben nézegetem.
Meglephetne áldozati palástom,
melyeket álmokban sem láthatom.
Síri csend mindenütt.
A táj sem csillog fényesen,
itt vagyok bent, állig színes
rétegen.
Meglephetne ürességem,
szakavatott természetem,
elhivatott józanságom
nem hagy békét sohasem.
Itt bent rezdül, neszez folyton,
rengeteg kérdés kavarog.
Lent is, fent is, kint is, bent is
értelmetlen képsorok.
Tudtam egykor, és tudni fogom,
mit most inkább takargatok,
látomásom hadmezején
szenvedélybe fordulok.
