Címkearchívumok: tervezés

Az intelligens tervezés paradoxonja

Spirituális írások, Tudomány, , , , , ,

Hívő ember vagyok, mint embert, személyes tapasztalatok, mint tudóst a tudomány megoldatlan rejtélyei vittek e meggyőződés felé.

Az utóbbi években a legérdekesebb, és a hitemet leginkább megerősítő téma és tudomány terület az, amelyik az Univerzum finomhangoltságával foglalkozik. A legrövidebben úgy tudnám ezt összefoglalni, hogy az Univerzumban olyan törvények működnek, amelyeket mintha azért hoztak volna létre és azért lennének éppen ilyenek, hogy támogassák az intelligens élet létrejöttét és fennmaradását. A tér és idő tulajdonságai, az Univerzum mérete, a kölcsönhatások és azok különleges és furcsa megnyilvánulásai, de leginkább a fizika állandói azok, amik az utóbbi években egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerülnek. Éppen azért, mert kiderült, hogy a legkisebb változtatás bármelyik összetevőben lehetetlenné teszi az intelligens élet létezését, sőt, némelyik változtatás még a legegyszerűbb életet sem engedné meg, de vannak olyan apró differenciák is, amik egész egyszerűen nem engednék meg még az Univerzum létezését sem.

Ilyen például a háromdimenziós tér. Hihetetlen, de bármilyen más térben nem lehetnek stabil bolygó rendszerek, azaz, egy háromtól eltérő számú dimenziós világot minden részletében újra kellene tervezni, és azt most nem is tudom megmondani, hogy egyáltalán még átalakítva is tudna-e életet hordozni.

És sorolhatnám számolatlanul a finomhangoltság jeleit, ezekről mostanában szerencsére egyre több könyvből szerezhető kimerítő tudás. Így most nem is szeretném ezeket felsorolni, számomra éppen elég bizonyítékkal szolgáltak ahhoz, hogy elhiggyem, a világ az intelligens élethez hangolt, elképesztően valószínűtlen mértékben.

Csak néhány példa a legfontosabb finoman hangolt tulajdonságok közül: a tágulás és a gravitáció közötti arány, a proton-neutron tömeg arány, a nukleáris hatásfok, a gyenge kölcsönhatás, az alagút effektus, a Pauli-féle kizárási elv, a víz különleges sajátosságai, a gravitációs és az elektromágneses erők aránya, az entrópia nulla értéke az Univerzum születésekor, a kvantumosság, és még sorolhatnám.

Feltétlenül meg kell említenem a legmegdöbbentőbb és legmeggyőzőbb tulajdonságot, amit nem lehet másnak, csak a finomhangoltságnak, az intelligens tervezésnek tulajdonítani: ez a tulajdonság a Naprendszer stabilitása. És ha ez nem lenne elég, akkor ez a stabilitás Univerzum-szerte megfigyelhető. A gravitáció hatása alatt működő, egymás vonzásának hatása alatt álló rendszereknek rendkívül valószínűtlen konfigurációja a stabil elrendezés. Sokkal, de sokkal valószínűbb a kaotikus viselkedés. A Naprendszer esetében a Merkúr pályájának nagyon kismértékű módosulása, az egész rendszer kaotikus viselkedéséhez vezetne. És a Naprendszer mégis stabil, amit még bizonyítani sem lehet matematikai eszközökkel, a legjobb bizonyíték maga a tapasztalat.

És ha elfogadjuk, hogy az ilyen szerencse nem létezhet csak a véletlennek köszönhetően, akkor marad a másik lehetőség: a tervezettség. Ehhez szükséges egy intelligens tervező, hogy ő a hívő emberek Istene, vagy egy hatalmas intelligencia, ami számunkra megismerhetetlenül rejtőzik valahol, ez eldönthetetlen. Egy hívő számára természetes választás Isten, aki betölti az Intelligens Tervező szerepét is, és aki a Teremtés során hozta létre az intelligens élethez szükséges feltételeket. Illetve meg is teremtette az ember képében az intelligens életet, de hogy ez hosszú távon fent is maradhasson, ahhoz a finomhangoltságra is szükség van. Az agnosztikusok nem Istennek, hanem Intelligens Tervezőnek nevezik a finomhangolás alkotóját és kivitelezőjét, nyitva hagyva ez által néhány filozófiai és hitbéli kérdést.

Számomra ma már semmilyen kétséget nem vet fel, hogy a világunk jól tervezett. Vannak viszont olyan egyelőre problematikus kérdések is, amiket én az intelligens tervezés paradoxonjának neveztem el.

Az egyik a fejlődés kérdése és indokoltsága. Kezdetben csak hidrogén és hélium létezett. Aztán megszülettek a csillagok, a galaxisok, ezekben jöttek létre a kémiai elemek, amelyekből bolygók születtek, és az egyik bolygó intelligens életnek is a szülőhelye lett. Az én kérdésem az: miért nem a mai formájában alkotta meg a világot a Teremtő? Vajon a fejlődés szükséges a fennmaradáshoz? Persze lehet, hogy a világ valójában a mai állapotában jött létre, de akkor miért tartalmazza a fejlődés rengeteg nyomát és emlékét? A Biblia teremtés történetében hívő ember számára ez persze nem probléma. Én viszont úgy hiszem, a Biblia a léleknek szól, a tudat viszont ragaszkodik a tudomány tényeihez, és ha már a tudomány is egy Intelligens Tervező irányába mutat, meg kell vizsgálnunk ezt az utat is.

A másik része a paradoxonnak morális, filozófiai jellegű, és én ezt most sokkal fontosabbnak érzem, mert az egyéni életem és a történelem eseményei és a világ jelenlegi egyre kilátástalanabb helyzete is kiáltóvá teszi ezt a problémát.

Elfogadtuk, hogy a világ elképesztően, valószínűtlen mértékben finomhangolt, amit egy Intelligens Tervező létének és munkájának tulajdoníthatunk. És mit látunk? Az Univerzum tökéletességével szemben a földi élet tele van szenvedéssel, gonoszsággal, betegségekkel és mindenféle rosszal.

Mondhatjuk, Ádám és Éva a hibás, vagy a szabad akarat, amit megkaptunk, vagy az önzés, a kapzsiság, az irigység.

Egy tökéletesen finomhangolt Univerzumban vajon szükségszerű-e a szenvedés, a fájdalom és a boldogtalanság?

A Biblia számomra legnehezebben elfogadható könyve, Jób könyve éppen erről szól. És én elfogadom, hogy nincs hozzá semmiféle alapom, hogy kérdéseket tegyek fel arról, lehetne-e jobb a világ. De Isten a saját képmására teremtett, és én azt kérem, nézze el nekem, és bocsássa meg, hogy Jób kétségei bennem is megszületnek. És tudom, hogy “él az én Megváltóm és a végső napon felkelek a földről”, de most itt vagyok egy finomhangolt világon, szenvedő emberek között, és a szenvedésük miatt én is szenvedek. És ez számomra érthetetlen, az Intelligens Tervezés paradoxonja számomra feloldhatatlan.

Egy teljesen az intelligens élet hordozásához készített Univerzum, és a Földön jelenleg létező élővilág és emberi civilizáció, ami a szenvedés, a fájdalom, a boldogtalanság és a válasz nélküli kérdések világa.

Tényleg erről szól ez a világ és csak abban a másik világban lehetünk majd boldogok, amit a Megváltó az áldozatával készített nekünk?

Van vajon más válasz is, aminek a felfedése miatt vagyunk itt ezen a világon, mi értelmes lények?

‎‎Nyíregyháza, 2025. június 7. – 2025. július 2.

Az élet különlegességének rejtélye

Tudomány, , , ,

Az Univerzum egyik legfurcsább tulajdonsága, hogy rendkívüli módon szerencsés. Egyre több alapvető állandóról derül ki, hogy ha valamennyivel több, vagy kevesebb lenne az értéke, az Univerzum nem létezhetne. És ez a „valamennyivel”, ez bizony meghökkentően kis mennyiséget jelent, 10-60, 10-120 nagyságú számok fordulnak elő például a gravitációs állandó és a kozmológiai állandó esetében.

És ha az Univerzumról elmondható, hogy szerencsés, az életre ez még inkább jellemző. Hiszen az élethez természetes módon szükség van az Univerzumra, de ez persze még nem elegendő. Végtelen számú Univerzumot tudunk elképzelni úgy, hogy benne az élet legkisebb szikrája sincs jelen. Az élethez kellenek atomok, kellenek csillagok, bolygók, és jó néhány egyéb feltételnek kell még teljesülnie ahhoz, hogy az élet komplex formái megjelenhessenek. Egy bolygó felszínén például nagyon szűk korlátok között változhat a hőmérséklet, és a felszíni gravitáció sem lehet sem túl erős, sem túl gyenge.

Az élet tehát különleges. Nem egyszerű módon az, hanem elképesztő, megdöbbentő és egyelőre megmagyarázhatatlan módon az. Annyi mindennek kell nagyon nagy pontossággal meghatározottnak lennie, hogy azt mondhatjuk, az Univerzum az élet hordozására született.

Csak néhány példa ennek alátámasztására:

  • a tágulás és a gravitáció összehangoltsága: ha a tágulás túl gyors, az Univerzum felhígul, kiürül és óriásivá tágul, mielőtt bármi kialakulhatna benne. Ha túl lassú, akkor az Univerzum összeomlik, mielőtt a komplex struktúrák kialakulhatnának benne
  • az anyagban lévő sűrűségingadozások az Ősrobbanás kezdeti szakaszában nem lehetnek sem túl nagyok, sem túl kicsik. Az előbbi esetben csak fekete lyukak léteznének, az utóbbi azt jelentené, hogy nem lennének nagyléptékű struktúrák, galaxisok, galaxis halmazok, filamentek.
  • a gravitációs és az elektromágneses kölcsönhatás erősségének aránya: ha túl erős a gravitáció, a bolygók felszínén nem alakulhatnak ki élőlények, ha túl gyenge, a bolygók nem képesek a légkört és a vizet megtartani
  • a gravitáció és az erős kölcsönhatás erősségének aránya: ha túl erős a gravitáció, a csillagok összeomlanak, mielőtt energiát termelhetnének, ha túl gyenge, a csillagokban nem indul be a fúzió, mert nincs elegendő nyomás
  • ha nincs a kvantummechanika alagúteffektusa, akkor nincs lassú fúzió a csillagokban. A csillagok pillanatszerűen alakítanák át a kisebb atomokat nagyobbakká, és sok milliárd évig működőképes csillagok nem léteznének, talán még a néhány száz éves csillag is ritka lenne, hiszen a gyors fúzió szétrobbantaná a frissen született csillagokat is. Ez a tulajdonság azért is kiemelkedően különleges, mert itt nem egy fizikai állandó rendkívüli módon szerencsés értékéről van szó, hanem a fizika egy amúgy is nagyon furcsa tulajdonságáról, ami lehetővé teszi azt, hogy részecskék néha olyasmiket is véghezvigyenek, amire egyébként nem lehetnének képesek. Át tudnak lépni olyan potenciálgátakat, amiknek a leküzdéséhez nincs elegendő energiájuk. És azt, hogy erre mikor képesek, pusztán a vak szerencse dönti el (mai tudásunk szerint)
  • a szén kialakulása a csillagokban: az élet szempontjából ez egy különlegesen érdekes folyamat. A szén létrejöttéhez ugyanis a csillagokban egy speciális rezonancia állapot megléte szükséges, ez egy közbenső lépcső a fúziós folyamatban, ha ez nem lenne, akkor a szén nem alakulhatna ki a csillagokban, ennek következtében a nehezebb elemek hiányoznának az Univerzumból. Szén hiányában pedig élet nincsen, és persze a nehezebb elemek hiánya is akadálya lenne az élethez szükséges bonyolult molekulaszerkezetek felépülésének.
  • a 3 dimenzió léte is meghatározó az élet szempontjából, mert ez teszi lehetővé a stabil bolygópályák létezését. Több dimenzióban nem lennének stabilak a pályák, kevesebb dimenzió pedig a komplexitás akadálya lenne. Tehát éppen 3 a megfelelő dimenziószám, ami persze megint csak megdöbbentően érdekes koincidencia.

Folytathatnánk még a furcsábbnál furcsább tulajdonságok felsorolását, de már ez is elég ahhoz, hogy megerősítsük az előbbi megállapításunkat, az Univerzum olyan, mintha az élet hordozására hozták volna létre. Ez egy meglehetősen erős érv az intelligens tervezés elmélete mellett, de most nem ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést. Az intelligens tervezés elmélete ugyanis egy szinttel feljebb tolja a problémát, immár nem az Univerzum és az élet eredete a kérdés, hanem az intelligens tervező léte és eredete. Ettől még természetesen létezhet az intelligens tervező, de ez innentől már nem vizsgálható tudományosan.

Vajon az egyetlen és kiválasztott?

Az Univerzum finomhangoltságának jeleit tehát most nem az intelligens tervezés bizonyítására használjuk fel, hanem arra, hogy felhívjuk a figyelmet egy ezzel kapcsolatos rejtélyre: ha ugyanis az Univerzum olyan, hogy a finoman hangolt és nagyon valószínűtlen tulajdonságai teszik lehetővé az élet létezését, azaz az Univerzum determinálja az élet megszületését és virágzását, akkor vajon miért nem látunk az Univerzumban mindenfelé életet?

Ez a kérdés már korábban is felmerült, és Fermi-paradoxonként vált ismertté. A probléma akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Drake formulával megpróbálták megbecsülni az intelligens civilizációk számát a Galaxisban és az Univerzumban, és a józan becslések is nagyszámú civilizációt jósoltak már a Galaxisban is. Ennek akkor sem, és az óta sem látjuk semmilyen jelét. Tehát nyilvánvaló ellentmondás van a becslés és a valóság között.

Ez a paradoxon még erősebb lesz akkor, ha tekintetbe vesszük az Univerzum jól hangoltságát is. A helyzet olyan, mint egy nagyváros, amiben életerős, termőképes férfiak és nők élnek, élelemmel, vízzel jól ellátva, meleg és kényelmes otthonokban, amelyekben több gyerekszoba, bölcsők, kiságyak, játékok és minden egyéb jelen van, a városban óvoda, bölcsőde, iskola, játszótér várja a gyerekeket, de nincsenek gyerekek. A város tehát jól hangolt a gyerekek megszületésére és felnevelésére, de gyerekek valamiért nem születnek.

Az Univerzum egy ponton más, mint az előző példában szereplő város: itt van élet, mégpedig a Föld nevű bolygón, a Naprendszerben, a Galaxisban. Mintha az előző jól hangolt városban csak egyetlen gyermek született volna.

A paradoxon tehát sokkal, de sokkal érdekesebb és különlegesebb. Nem arról van szó tehát, hogy egy minden szempontból életre hangolt Univerzumban ne lenne élet, hanem a helyzet az, hogy van élet, de egyetlen példányban. Ez számomra egy sokkal nagyobb rejtély, amit valahogy mégis csak meg kellene próbálni megmagyarázni.

Az első lehetőség, hogy a Földön kívül is van élet, de még nem találtuk meg. És most hagyjuk a rengeteg történetet a földönkívüliek látogatásairól, az UFO észlelésekről és az elrablásokról, mert én ezeket nem tekintem valódi bizonyítéknak. Tény, hogy valami magyarázatot ezekre is kellene találni, de amíg az egész földi civilizáció fel nem veszi a kapcsolatot egy kétségkívül földön kívüli másik civilizációval, addig én a „magányos élet” verziót fogadom el, azaz, az Univerzumban egyedül a Földön létezik élet.

Miért vagyok ezen az állásponton? Egy 13 milliárd éves Univerzumban az értelmes civilizációk fejlődésében 1-2 ezer év különbség nem tűnik nagy időnek. Ha belegondolunk abba, hogy a Galaxisban körülbelül ugyanakkor jöhettek létre a csillagok és a bolygórendszerek, mint amikor a Nap és a Föld kialakult, akkor nem tűnik túlzásnak az elképzelés, hogy az életnek is nagyjából azonos időben kellett volna létrejönnie a bolygórendszerekben. Ha a környezetünkben, 1-2 ezer fényév sugarú körben bárhol létezne olyan civilizáció, amelyik 1-2 ezer éve már eljutott a rádiózásig, az általuk kibocsátott jeleket már észlelnünk kellett volna. Ha figyelembe vesszük, hogy mostanában csak a szűk környezetünkben mennyi exobolygót találtak, akkor nem túlzó a feltételezés, hogy néhány ezer fényév sugarú gömbön belül is lennie kellene néhány ezer évvel előttünk járó civilizációnak. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy egyedül vagyunk.

Az életre hangolt Univerzum csodája mellett még meglepőbb lenne az, ha azért nem találnánk másutt életet, mert az Univerzumban mi vagyunk a legelső olyan faj, akinek az értelmes élet keresése egyáltalán az eszébe juthat. Persze, akárhogyan is alakult ki, lennie kell legelső értelmes fajnak, de hogy ezek pont mi legyünk, az egy újabb, nagyon furcsa szerencsés véletlen lenne.

Sokkal meglepőbb viszont a probléma, ha elfogadjuk az intelligens tervező elméletet, és azt mondjuk, az Univerzum életre hangolt, mert egy Teremtő tervezte. Ebben az esetben a „magányos élet” verzió egyszerűen elfogadhatatlannak tűnik, hiszen nem tudunk arra okot mondani, hogy egy mindenható Tervező miért elégedne meg egy ekkora Univerzumban, egyetlen élő bolygóval. És ebben az esetben felmerül a gazdaságosság kérdése is: nem túl nagy luxus egy ekkora Univerzum egyetlen élő bolygó számára? A kérdés megalapozott: ha igaz a „magányos élet” feltételezés, akkor miért van szükség ekkora Univerzumra?

Megállapíthatjuk tehát, hogy a „magányos élet” egy mindenféle módon az életre hangolt Univerzumban több mint érthetetlen és rejtélyes, inkább irracionális és felfoghatatlan.

Alexander Ant fotója a Pexels oldaláról

De térjünk vissza egy pillanatra az intelligens tervezés lehetőségéhez. Elképzelhető ugyanis, hogy azért vagyunk egyedül, mert nagyon különleges szerepet szánt nekünk a Teremtő, talán azt, hogy mi magunk is részt vegyünk a teremtésben, és mi magunk hozzunk létre más életet ebben az Univerzumban. Azt hiszem azonban, az emberiség mai állapotát nézve, valószínűbb az, hogy elpusztítjuk ezt az egyetlen élő bolygót is, mint hogy magunk is teremtővé váljunk. Az is tény, hogy fiatal az emberiség, van még mit tanulnia, és talán szellemileg, spirituálisan is fejlődik, még ha ez nem is nagyon látszik a technikai fejlődés árnyékában.

Összefoglalva tehát:

  • eddig földön kívüli életet sem értelmeset, sem alacsonyabb szervezettségűt nem találtunk, bár tőlük érkező rádióhullámokat már észlelnünk kellett volna
  • egyelőre el kell fogadnunk, hogy egyedüliek vagyunk az Univerzumban
  • az Univerzum olyan, hogy a fizikai állandók rendkívüli módon finoman hangoltak, azaz mind az Univerzum, mind pedig az élet létezése elképesztően valószínűtlen
  • ennek ellenére létezik az Univerzum és létezik az élet, méghozzá értelmes élet
  • a legnagyobb rejtély mégsem a finomhangoltság, hanem az, hogy ha már ez így van, akkor miért vagyunk egyedül?
  • a „magányos élet” még az intelligens tervezést elfogadva sem érthető, sőt akkor tűnik igazán furcsának. Valahogy az intelligens tervezéshez jobban illene egy élettől hemzsegő Univerzum, mint egy olyan, amiben egyetlen civilizáció van csak, aminek az esetleges kihalásával az egész Univerzum finomhangoltsága értelmét vesztené.

Az élet különlegességének rejtélye egyelőre megfejthetetlennek tűnik.

Nyíregyháza, 2016. június 11.