Nagyon sokszor találkoztam már ezzel az állítással, legutóbb például a Discovery World adott egy, a Torinói Lepelről szóló műsort, ahol megint csak az hangzott el, hogy Jézus három napig volt a holtak között, azaz három napig volt halott, addig feküdt a sziklasírban.

Ez egészen egyszerűen nem igaz, éppen ezért tisztázni szeretném ezt a félreértést, ami a „három nap” és a „harmadnap” sajnálatos összekeverésén alapul.

Nézzük a tényeket: Jézust pénteki napon feszítették keresztre, és a pénteki nap végén vették le onnan, és vitték a sziklasírba. Nagyon fontos tudni, hogy ez még az este beállta előtt történt, ugyanis a zsidók az estét már a következő nap kezdetének tartották, és a következő nap szombat lévén, akkor már semmilyen munkát nem végezhettek, beleértve a temetést, vagy bármilyen a halottakkal kapcsolatos tevékenységet. Jézus Krisztus, tehát a pénteki nap végén, a mi konvenciónk szerint, a pénteki nap estéjét megelőző órákban került a sziklasírba. Eltelt a szombati nap, ami a mi számításunk szerinti szombat este beálltáig tartott, akkor kezdődött a vasárnap. De mivel ekkor már sötét volt, a hívek nem kereshették fel a sírt, csak hajnalban, ami nekünk a vasárnap eleje még, de a zsidók számára ez már bőven benne volt a vasárnapban.

Számítsuk az időt az általunk megszokott módon: Jézus tehát péntek estétől vasárnap reggelig lehetett a sírban, ez viszont nem három egész nap, hanem csupán egy egész nap, egy estétől éjfélig terjedő szakasz, és egy éjféltől hajnalig terjedő szakasz, ami összesen nem éri el a két napot sem.

Jézus tehát nem volt három napig a sírban.

Honnan ered a félreértés? Onnan, hogy Jézus többször is elmondta a híveinek, hogy meg fog halni, de harmadnapra feltámad. Sohasem említett viszont három napos időtartamot, mindig harmadnapról beszél.

Mi is ez a harmadnap?

Köznapi nyelven ez a harmadik napot jelenti. És vajon akkor miért a vasárnap a harmadnap? Mert az első nap az aznap, a péntek, a második nap, vagy másodnap, az a szombat, a harmadik nap, azaz a harmadnap pedig a vasárnap.

Teljesen világos, hogy a vasárnap hajnal tehát nem háromnapnyi időtartamra van a kereszthaláltól, hanem harmadnapnyira, azaz valamivel több, mint egynapnyi időre.

A „harmadnap” meghatározás nagyon sokszor előfordul a Bibliában, akinek van txt vagy html, de akár pdf formátumú Bibliája, nagyon könnyen rákereshet a szóra, az Ószövetség nagyon sok versében megtalálni, de ugyanilyen gyakori az Újszövetségben is. Egy érdekes előfordulását találhatjuk a Jézus gyermekkoráról szóló egyetlen híradásban, amikor is a szülei Jeruzsálembe viszik a 12 éves Jézust, de csak az úton hazafelé veszik észre, hogy nincs velük. Visszamennek Jeruzsálembe, ahol Jézust ott találják az írástudók között, akiket tanít, annak ellenére, hogy még gyermek. A szüleinek pedig akképpen felel, amikor kérdőre vonják, hogy az Atya dolgaiban jár el, és hogy a szüleinek nem kell őt félteniük. A gyermek Jézusra harmadnap találnak rá a szülei.

Megdöbbentően érdekes párhuzam, amire én is csak most figyeltem fel. Az Atya pénteken elveszíti a fiát, aki meghal, talán mondhatjuk, hogy halálával az emberek dolgaiban jár el, hiszen az emberekért hal meg. Harmadnapra feltámad, az analógiával élve, az Atya akkor találja meg őt újra.

Így a „harmadnap” összekapcsolja a 12 éves Jézust a 33 éves Jézussal, ráadásul mindkét történet Jeruzsálemben játszódik, így a helyszín és az időtartam is azonos, mindkét esetben elvesztés és megtalálás, halál és feltámadás, szülő és gyermek. Megdöbbentő, hogy a Biblia távoli részei között is, ha valaki figyelmesen olvas, milyen érdekes párhuzamokat és összefüggéseket találhat.

De egyvalamire még szeretnék kitérni Jézus feltámadásával kapcsolatban, mert ezzel még soha senki sem foglalkozott érdemben, és én szeretném felhívni a figyelmet erre a tényre is, mert csak így láthatunk igazán tisztán. Jézus jóslataiban saját haláláról és feltámadásáról szerepel ugyan a „harmadnap” időmegjelölés, de ezt a mi szempontunkból kell érteni, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy Jézus péntek estétől vasárnap hajnalig volt a sírban, pontosabban nem jelenti azt, hogy Jézus vasárnap hajnalban támadt fel.

Miért mondom ezt? Egyszerűen azért, mert Jézuson kívül senki sem volt a sziklasírban, már csak azért sem, mert egy nagy kő, és római katonák őrizték a bejáratot. Semmit nem tudhatunk tehát arról, mikor támadt fel valójában. Egy biztos, vasárnap hajnalban a szemtanúk már nem találták a sírban, tehát a feltámadás valamikor péntek este és vasárnap hajnal között történt, de elvileg ebben az idő szakaszban, bármikor megtörténhetett. Mivel a pontos időpontról szemtanú híján semmit sem tudhatunk meg, ezért fogadjuk el, hogy a feltámadás vasárnap hajnalban történt. De még egyszer mondom, ha szigorú logikai korrektséggel járunk el, akkor ezt nem jelenthetjük ki. Egy bíróságon például csak annyit mondhatnánk bizonyossággal, hogy a péntek este és a vasárnap hajnal között valamikor történt ez az esemény.

Nyilván Jézus tudta, hogy a sírhoz vasárnap reggelig senki ember nem fog eljönni, hiszen szombaton a zsidók nem tehettek ilyesmit, tehát nem fogalmazhatott matematikai egzaktsággal, és nem mondhatta meg pontosan mikor lesz a feltámadás. Csak annak volt értelme, ha a jóslata azt az időpontot jelöli meg, amikor a hívei tudomást szereznek majd erről, ez az időpont megjelölés pedig éppen a „harmadnap”.

És ha már a vasárnap reggeli eseményeknél tartunk, nagyon érdekes megjegyezni, hogy nem a tanítványok voltak az elsők a sírnál. Annak ellenére, hogy Jézus többször, nyomatékosan elmondta nekik, hogy a halála után harmadnap fel fog támadni, egyetlen egy tanítványának sem jutott eszébe, hogy reggel ott legyen a sírnál. Péter magatartása még érthető is, ő még mindig a háromszori megtagadás szégyenével viaskodott, és valószínűleg akár a föld alá is elbújt volna a saját lelkiismerete és a többiek vádló tekintete elől. De ott van János, aki látta a keresztre feszítést, és Jézus kedves tanítványa volt, sőt Jézus reá bízta az édesanyját is a kereszthalál előtt, ha valakinek, neki ott kellett volna lennie. Mégsem ő volt az első, hanem Mária Magdaléna, egy nő, és nem tanítvány, legalábbis nincs az apostolok között. És valószínűleg ő sem a jóslat miatt ment oda, hanem azért, mert szerette volna Jézus testét minél hamarabb megtisztítani, és a temetéshez előkészíteni. Hiszen nagyon fontos tudnunk, hogy Jézust sebtében helyezték el a sírban péntek este, hiszen a szombat beállta már nagyon közel volt, éppen csak beletekerték a lepelbe, és elhelyezték a sírban, de még a vért sem tudták a testről lemosni. Mária valószínűleg ezért sietett a sírhoz, hogy Jézus testéről méltó módon gondoskodjon, és hogy pótolja mindazt, amit a pénteki sietség miatt elmulasztottak.

Így végül ő volt az, aki hírül vitte a tanítványoknak a feltámadást, és végül János lehetett az, aki látva a halotti leplet a test nélkül, „látott és hitt”.

Gondoljunk bele, ha nem péntek este veszik le Jézus testét, és van idő a megmosdatására, akkor a Torinói Lepel nem őrizne mind a mai napig anatómiai pontosságú vérnyomokat. Az időzítésnek tehát hihetetlen mértékű fontossága van a Lepel szempontjából. Ha bármi másképp alakul, a Lepel nem őrizne ilyen mennyiségű és ilyen fontos, és elsősorban ilyen pontosságú nyomokat a kereszthalálról.

A „harmadnap” az emberiség történetének legfontosabb eseménye volt. Ezért kell pontosan tudnunk, mit is jelent ez, és nem szabad felszínesen, pontatlanul fogalmaznunk, mert nagyon fontos tanítás veszhet el egy-egy rossz fordítás, vagy egy-egy rossz értelmezés következtében.

2013. május 18.