Félúton a kezdet és a vég közt,
Mert mindkét út végtelen,
Befejezem, mit el sem kezdtem még.
Nyíregyháza, 2012. május 18.
2021. március hónap bejegyzései
Hieroglifák
Hallgatom az eső kopogását az ablakon,
Az este csendes és hideg,
Életem hieroglifáit
Vajon ki fejti meg?
Magamba nézek, és kitárul a világ,
Minden csillag és minden esőcsepp
Mert ami kint, az van bent is.
Talán ez lenne a lényeg?
Honnan és hová,
Kié és mitől,
Eleddig és immár,
Van-e bennem határ?
Vagy végtelen vagyok,
Mint kint az űr,
Mert bennem van minden,
Amiben én benne vagyok.
Minden csillag itt fénylik
Bennem, mi odakint ragyog,
És minden gondolatom,
Mi bennem életre kel,
Létezik odakint is,
Kettős létre lel.
És ami ma én vagyok,
Az holnap te leszel.
Egymás életét éljük,
Létünk egymásnak felesel.
Vigyázunk egymásra,
Életet kapunk és adunk,
És visszhangzó hallgatás
Minden kimondott szavunk.
Ha érted-e verset,
Már részed vagyok,
De részem leszel te is,
Mert míg a Nap ragyog,
És amíg vannak csillagok,
Együtt leszünk e kozmikus tájban,
Sugárfényben és éji homályban,
Mert egynek akart ki maga is egy,
És ha útunk néha kerüli is egymást,
A célja mindig egy marad,
És minden út oda ér el,
Hol többé már semmi nem vész el.
Hallgatom az eső kopogását,
Az este csendes és hideg,
Te olvasod a verset,
És én ott vagyok veled.
Nyíregyháza, 2011. december 4.
Már nem tudsz elhagyni
Az idő megállt a város fölött,
Emlékeim egy fehér felhőben,
Életem gyönyörű szivárvány
A lassan hulló esőben.
Az arcodat nem látom már,
De elég ha lehunyom a szemem,
Egyek vagyunk ismét és újra,
Itt vagy megint, és fogod a kezem.
Már nem tudsz elhagyni,
Bár messze jársz tőlem,
Visszahozlak, ha úgy tartja kedvem,
Mert visszatérek az időben oda,
Hol boldogok voltunk, hol nem
Volt kétség, és nem volt vég,
Csak te voltál nekem, és még
Nem vitt el tőlem a jégszívű világ.
Egy édenkertben nyíló virág
Voltál, és én fejedelem voltam,
Ki a palota és egy ország ura,
Kit nem győzőtt le még semmilyen
Sereg, mégis most a lábadnál heverek,
És örömmel várom a végzetem, mert
Amíg élek és lélegzem, nem vártam
Semmi mást, csak hogy szerelmeddel
Életet adj, és ha elhagysz, kezedből
Nyugalommal fogadjam a halált.
Nyíregyháza, 2012. május 18.
Esik a hó
Esik a hó,
Fehér lepel fed mindent,
Majd elolvad,
És fekete a föld megint.
A lelkem szabad immár,
A hó a kérdés,
A föld a felelet.
Ha adni akarsz, hát adj,
Ha nem adsz, el nem veszek,
Szabad a lelkem immár,
A hó a kérdés.
A föld a felelet.
Nem kérdezek többet,
És nem várok választ sem,
Immár szabad a lelkem,
A hó eltakar,
A föld eltemet.
Az egyik óv,
A másik megrág,
Majd teremt új életet.
Szabad immár a lelkem,
A hó a kérdés,
A föld a felelet.
Egy vers mozdul bennem,
A hó esik egyre.
Fehér és fekete,
Az egyik pillangó,
A másik gyönyörű lepke.
Nyíregyháza, 2011. január 21.
Tavasz
Kisüt a Nap,
Eláll a szél,
Fekete föld alatt
Alszik a tél.
Nyíregyháza, 1991. május 8.
Azt hittem
Azt hittem az égig érek majd,
Eljutok hová a madarak szállnak,
Nagy, hófehér szárnyakat kapok,
És vágyaim mind valóra válnak.
Azt hittem csillag leszek,
Fényes és ragyogó,
De lelkem csak húnyt parázs,
Színtelen és fakó.
Azt hittem jó leszek,
Hittel mindent elérő,
Nemcsak szánalmas figura,
Hasztalan egyre kérő.
Azt hittem örökké élek,
Testem soha nem öregszik,
Most már csak azt kérem,
Maradhassak még, ha neked úgy tetszik.
Nyíregyháza, 1989. június 7.