Hallgatom az eső kopogását az ablakon,
Az este csendes és hideg,
Életem hieroglifáit
Vajon ki fejti meg?
Magamba nézek, és kitárul a világ,
Minden csillag és minden esőcsepp
Mert ami kint, az van bent is.
Talán ez lenne a lényeg?
Honnan és hová,
Kié és mitől,
Eleddig és immár,
Van-e bennem határ?
Vagy végtelen vagyok,
Mint kint az űr,
Mert bennem van minden,
Amiben én benne vagyok.
Minden csillag itt fénylik
Bennem, mi odakint ragyog,
És minden gondolatom,
Mi bennem életre kel,
Létezik odakint is,
Kettős létre lel.
És ami ma én vagyok,
Az holnap te leszel.
Egymás életét éljük,
Létünk egymásnak felesel.
Vigyázunk egymásra,
Életet kapunk és adunk,
És visszhangzó hallgatás
Minden kimondott szavunk.
Ha érted-e verset,
Már részed vagyok,
De részem leszel te is,
Mert míg a Nap ragyog,
És amíg vannak csillagok,
Együtt leszünk e kozmikus tájban,
Sugárfényben és éji homályban,
Mert egynek akart ki maga is egy,
És ha útunk néha kerüli is egymást,
A célja mindig egy marad,
És minden út oda ér el,
Hol többé már semmi nem vész el.
Hallgatom az eső kopogását,
Az este csendes és hideg,
Te olvasod a verset,
És én ott vagyok veled.
Nyíregyháza, 2011. december 4.
Discover more from szucsjanos.hu
Subscribe to get the latest posts sent to your email.