Címkearchívumok: Karácsony

Egy 70 évvel ezelőtti Karácsony

Napló,

Édesanyám 70 évvel ezelőtti Karácsonya élete legszomorúbb Karácsonya volt. Alig két hónapja vitték el az édesapját, a nagyapámat, akit már sohasem ismerhettem meg, mert éhen halt az orosz fogságban.

Az oroszok minden háborús szabálynak ellentmondó lépése Nyíregyházáról több ezer fiatal fiút és férfit távolított el a családjától, a szeretteitől, a többségüket a halálba vitte. Soha senki nem kérte rajtuk számon ezt a gyalázatos bűncselekményt. A politika úgy vélte, az oroszok csak egyenlítették a számlát, bosszút álltak azért, amit a magyar hadsereg követett el az orosz hadjáratban. Csakhogy a háborúnak is vannak szabályai. A fegyvertelen, ártatlan civilek védelmet érdemelnek még háborúban is. Tudom, a szövetségesek sem vették komolyan ezt a szabályt, amikor Drezdát porrá bombázták három hullámban.

De még ez sem mentesíti az oroszokat a felelősség alól. Nagyapámat közmunkára való felhívással vették rá arra, hogy elmenjen a gyülekező helyre, ahonnan szinte azonnal, megfelelő téli ruházat nélkül, gyalog kísérték őket az orosz katonák Debrecen felé.

Nagymamán egyedül maradt három kisgyermekkel. Férj és segítség nélkül. És még így is mindig volt saját készítésű szaloncukor a fa alatt, új ruha a kijavított babáknak, meglepetés a három kisgyereknek, akik még sokáig nem hitték el, hogy az édesapjuk soha többé nem jön már haza.

Édesanyám 70 évvel ezelőtti Karácsonya talán még abban reményben telt, hogy nagyapám valami csoda folytán egyszer csak megjelenik az ajtóban, karját ölelésre tárja, és úgy várja a hozzá szaladó gyermekeit. Februárban jött meg a hír, hogy nagyapám meghalt. De a remény talán még ezután is megmaradt, hogy talán a hírnök rosszul tudja, talán rosszul látta, hallotta, és mégsem a nagyapám volt, aki csendesen éhen halt egy orosz fogolytáborban.

Én csak fényképen láttam a nagyapámat, állítólag hasonlítok rá. Ha novemberben kint járok az utcán, és fázósan összehúzom magamon a kabátot, mindig eszembe jut, ahogy ugyanilyen novemberi időben, az utolsó pillanatban ráadott kabátjában Debrecen felé gyalogol, és ha fázik, az egyetlen dolog, ami felmelegítheti, ha hazagondol a szerető feleségére, és a három kisgyermekére. A lába biztosan nagyon fázott, de a szíve biztosan felmelegedett ilyenkor.

Nyugodj békében drága nagyapám, idegen földben.

Első megjelenés: 2014. december 25.

Régmúlt Karácsonyok

Meditációs versek, , ,

Régmúlt karácsonyok gyertyafénye,
fenyőfa Nagymamám kis házában,
gyermek vagyok, mint a kisded Jézus.

A Hold ezüst fénye szikrázik
odakint a hófehér havon,
a jég fantáziavilágot rajzol
a fagyott ablakon.

Idebent béke, kalács hűl az asztalon,
a csillagszóró csodavarázs, elámít
és én csak nézem, és hagyom, hogy
gyermek lelkem mennyei béke töltse meg,
izgalom, vajon a fa alatt mi vár,
ajándék, mohó vagyok, telhetetlen,
minden, minden, ide nekem, vasút,
rakéta, űrhajó, ólomkatona, gyönyörű üveggolyó
és aztán csengőszó, igen ez ő, Jézus itt jár a havon,
lába nyoma nem látszik, lehelete nem hagy nyomot,
csak én tudom, hogy csak ő lehet, cipeli a fát,
majd díszít és lerakja minden ajándékát.

Ő a világ ura, a mindenható kisded,
mégis gondja van rám,
nem hagyja, hogy önző szívem csalódás ragadja el,
tudom, hogy ott lesz minden a fa alatt,
mi gyönge gyermek szíve vágya,
ki örömöt a fa alatt lel.

Hány év múlt el azóta, hány gyertya, hány fenyőfa,
de én még mindig az a gyermek vagyok, ki akkor fürkészte
a jeges ablakot, kutatta, vajon honnan jön ő, talán most
meglátom, és ellesem titkait, talán vele megyek és
elkísérem egy darabig, és belesek minden ablakon,
és látom magam minden ragyogó arcon,
és minden kíváncsi szemben, és minden karácsonyfa díszen,
gyertyafényben, ünnepi asztalon,
és minden szeretetben fogant ölelésben.

Nagymamám kezét nem foghatom már,
mennyi éve, hogy tőlem nagyon messze jár,
de ha eljön a karácsony, és eljön minden évben gyertyafényben,
hóesésben, velem van égi fényben, újra együtt vagyunk, ő és én,
a kisded Jézus, az a régi ház, az a csoda, a várakozás, fejünk
felett a csillagok, a Betlehemi Csillag teljes fényében ragyog,
és mi lehetne szebb ajándék, emlékeim hozzák vissza
tündöklő hószárnyú angyalok.

Nyíregyháza, 2011. december 24.