Az a hívő, akinek a hite a legnehezebb pillanatokban nem segít, valójában hitetlen.

Az a hívő, akinek a hite a legnehezebb pillanatokban nem segít, valójában hitetlen.

Minden reggel, munkába menet a Holló utcán vezet az utam, első munkahelyem, a KSH volt székháza előtt. Egy asszony sepri a bejárat előtti teret. A levelek egyenletesen borítják a betont, az asszony türelmes, határozott mozdulatokkal söpri a leveleket, egyre nagyobb területet tisztítva meg.
Másnap még több levél hullik le, és a szél is visszahordja az előző nap elsöpört levelek egy részét. Az asszony újra és újra tisztára söpri a területet, mire az első dolgozók szállingózni kezdenek, a bejárat előtti rész teljesen mentes a lehullott őszi falevelektől.
Majd másnap újabb levelek érkeznek, némelyik a fákról, de van, amit a szél fúj vissza a bejárat mellett egyre vastagodó levélkupacokból. Az asszony türelmes, ez a munkája, nem haragszik egyetlen levélre sem, a levél dolga az, hogy ősszel lehulljon, az ő dolga pedig az, hogy minden reggel összesöpörje őket. A világ már csak ilyen.
Ember küzdj, és bízva bízzál…

Azt hiszem mazochista vagyok. A Dűne hatodik könyvét olvasom már („Dűne Káptalanház” a címe). Az ötödiket félbehagytam, annyira unalmas volt, de most úgy érzem, a hatodik után mégis elolvasom végig az ötödiket is, és a többit is, amit már Frank Herbert halála után írtak. Van ezekben a könyvekben valami addiktív, annak ellenére, hogy néha nem értem, miért olvasom őket. Unalmas párbeszédek, hangzatos idézetek, lassú előrehaladás, és én mégis úgy érzem, valami nagyobbnak a része vagyok, beránt magába ez a világ. A fűszer úgy látszik a könyveken keresztül is hat.

Ha valamiről úgy gondolod, hogy nem tudod megcsinálni, ne add fel!
Később még kiderülhet, hogy tényleg nem tudod megcsinálni.

Miért vannak a próféták?
Ők jósolják meg a szörnyű jövőt, ami a prófétálásuknak köszönhetően elkerülhető lesz…
Vagy nem.
Az Albert Einstein idézetek 99%-át nem Albert Einstein írta, vagy mondta.
/Albert Einstein/
