Ha valaha szavazást rendeznének arról, hogy vajon melyik két billentyű okozta a legtöbb bosszúságot a számítástechnikában eltöltött hosszú évek alatt, én természetesen a két legelvetemültebbre adnám a voksomat. Ők ketten a Caps-Lock és az Insert.
A Caps-Lock még az írógép korszakában kezdte pályafutását, ezt a billentyűt lenyomva az írógép olyan reteszelt állapotba került, hogy gépeléskor a betűkarokon lévő nagybetűk érték el a festékszalagot, így a papíron csupa nagybetű jelent meg. Ennek például nyomtatványok kitöltésekor volt értelme, mert így nem kellett állandóan a Shift emelő billentyűt nyomni a nagybetűk előállításához. Az írógép akkor állt vissza az alapállapotába, amikor a reteszelő billentyűt újra lenyomtuk (akinek volt írógépe, az tudja, hogy az írógép billentyűk leütéséhez lényegesen nagyobb erő szükségeltetett, mint egy finom klaviatúrán történő szöveggépeléshez), ilyenkor a retesz kioldott, és újra a kisbetűk váltak alapértelmezetté.
Amikor a számítástechnika elindult hódító útjára, előbb a teletype-ok, majd a terminálok billentyűzetei vették át az írógépek billentyű-kiosztását, és persze ezzel együtt átvették a Caps-Lock billentyűt is. Ez is “Lock-Unlock” működésű, azaz egyszeri lenyomásra aktivizálja a nagybetűket, ilyenkor tehát a Shift egyidejű lenyomása nélkül is nagybetűket írunk, újbóli lenyomása pedig visszaállítja az eredeti állapotot, akárcsak az írógép esetében.
Közben azonban nagyot változott a világ, és számítógépen már egyre kevesebbszer volt arra szükség, hogy hosszabb, csupa nagybetűből álló szöveget kelljen írnunk. Sőt, ha erre mégis szükség lenne, jóval egyszerűbb, ha olyan szövegszerkesztővel dolgozunk, amellyel a kijelölt szöveg egy makróval, vagy paranccsal egyszerűen nagybetűsre váltható.
Míg tehát az írógép nem volt programozható, a számítógép viszont már igen, a Caps-Lock valójában mára már teljesen feleslegessé vált. Ennek ellenére mindmáig rajta van a számítógép billentyűzeten, és nemcsak, hogy rajta van, de ráadásul rendkívül rossz helyen található. Amíg az írógépnél teljesen logikus volt, hogy a Shift fölé tegyék a Caps-Lock-ot, addig a számítógépnél ez hihetetlen mennyiségű bosszúságot képes okozni.
Sokan vannak, akik nem tíz ujjal gépelnek a klaviatúrán, ők (és én is közéjük tatozom), többet nézik a klaviatúrát, mint a képernyőt. Így elég ha, – amikor a Shift felé nyúlnak – véletlenül megbökik a Caps-Lock-ot, és mire észreveszik, már tekintélyes mennyiségű csupa nagybetűs szöveget sikerült beírniuk.
Ilyenkor az első teendő egy mérgeset ütni a Caps-Lock-ra, majd helyreállítani a hibásan gépelt szöveget (ilyenkor jól jöhet egy intelligens szövegszerkesztő). Majd folytatjuk az írást a következő véletlen Caps-Lock lenyomásig, újra egy mérges ütés a Caps-Lock-ra, újra korrekció, majd kezdődik minden elölről.
A billentyűzet-gyártók tehetnék a Caps-Lock-ot egészen máshová, tehetnének a Num-Lock mellé egy Caps-Lock inaktivátort, de a software gyártók is inaktiválhatnák a Caps-Lock-ot opcionálisan a termékeikben. De senki nem tesz semmit. A 21. század első évtizedének közepe felé, ez az élősdi, még mindig ott éktelenkedik a billentyűzeteken.
A probléma legjobb megoldását én a Keytweak nevű programban találtam meg. Ez egy rendkívül hasznos program, – és ezen felül még ingyenes is – és arra jó, hogy a billentyűzet kiosztást dinamikusan megváltoztassuk. Ha csak annyit csinálunk, hogy a Caps-Lock-ot átváltoztatjuk valamilyen hasznosabb billentyűvé, már óriási hasznot hajthat nekünk ez a program. Mivel én magyar billentyűzetet használok, és nagyon sokat programozok, a programokban igen gyakori karaktereket ({}[];<>) csak az Alt-Gr segítségével tudom elérni. A ‘;’ pl. éppen ferdén az Alt-Gr felett van, két kézzel nehéz leütni, egy kézzel pedig két ujj kissé nyakatekert mozgatására van szükség a ‘;’ beírásához. Mondanom sem kell a programozási nyelvek forrásszövegeiben a ‘;’ az egyik leggyakoribb karakter, utasítások lezárásához, vagy elválasztásához használja szinte kivétel nélkül minden nyelv (van néhány ebből a szempontból példamutató programnyelv, mint amilyen a Groovy, de ezek sajnos más szempontból nem optimálisak). Én éppen ez imént elmondottak miatt választottam az Alt-Gr-t a Caps-Lock kiváltójának, így pl. a szögletes zárójelet Alt-Gr-rel és Caps-Lock-kal is be tudom vinni a szövegbe.
Régebben is léteztek már ilyen registry tippek a Caps-Lock helyettesítésére, de mennyivel egyszerűbb a Keytweak-kel hangolni a billentyűzetet, mint belenyúlkálni a registry-be. Minden elismerésem és köszönetem a Keytweak készítőjének, sok bosszúságtól kímélt már meg ez a rendkívül ügyes és jól megírt program.
Az Insert billentyűvel egészen más a helyzet. Ennek a billentyűnek nem volt írógépes múltja, valaki valamikor nagyon rosszul úgy döntött, hogy ez lesz az a billentyű, amivel több más funkciója mellett a “beszúrás-felülírás” üzemmódot váltani lehet. Az írógépen érthető módon nem volt beszúrás, felülírás is csak úgy, hogy egy festékes papírral eltüntettük a hibás karaktert, majd ráütöttük a jót, ha szerencsénk volt, nem nagyon látszott a javítás.
A számítógépen persze van rendes beszúrás, és felülírás is, és e két üzemmódot váltogatni lehet az Insert nyomogatásával. Idő közben aztán az emberek megszokták, hogy mindig beszúrás üzemmódban használják a szövegszerkesztőjüket, mert egyszerűbb törölni a hibás részt, majd beírni az újat, mint átváltani felülírás módba, és felülírni a hibás szöveget, majd visszaváltani újra a beszúrás módba. Persze erről az Insert billentyű nem vesz tudomást, ő hűségesen váltogatja a két módot minden egyes véletlen lenyomásra, márpedig az ember, programozás közben szorgalmasan ütögeti véletlenül ezt a túlbuzgó billentyűt is, mivel éppen a Delete felett van. Így amikor egy gyors törléshez a Delete felé nyúlunk, nyilván az Insert-et fogjuk megnyomni, így mire észrevesszük, nem csak a törlendő karaktert fogjuk még mindig a helyén látni, de azt fogjuk tapasztalni, hogy a program szöveg egy jelentékeny részét sikerült felülírnunk. Ilyenkor jönnek elő a csúnya szavak, és a derék programozó ilyenkor hirtelen nagyon kíváncsi lesz arra, hogy vajon kinek az áldásos tevékenysége révén van részünk eme földi nyomorúságban.
A jobb programfejlesztő környezetek (IDE) rendelkeznek az Insert billentő funkciója letiltásának lehetőségével is. A NetBeans pl. egy ilyen IDE, de a Delphi sajnos még mindig nem került olyan fejlett állapotba, hogy az Ins ilyen funkciója kikapcsolható legyen. Lehet, hogy most már iOS-re is írhatunk programot vele, de ha véletlenül megnyomjuk az Insert-et még mindig ugyanolyan csúnya szavak fogják elhagyni a szánkat, mint mondjuk 15 évvel ezelőtt. És ezt nevezik egyesek fejlődésnek. Gordon Moore törvénye szerint, a számítástechnikai kapacitás minden másfél évben duplázódik, viszont semmilyen tendencia nem látható egyelőre az “Insert-toggle” kihalásával kapcsolatban. Néha tényleg azt hiszem, hogy a számítástechnikai ipar mozgató erői nem használnak számítógépet.
A Keytweak segíthetne az Insert esetében is, viszont nem fog, mert a Shift-Insert és a Ctrl-Insert is átdefiniálódna az Insert-tel együtt, így kénytelenek lennénk a “másolás”-“beillesztés” funkcióhoz a Ctrl-C, Ctrl-V párost használni, ami nekem valahogy nem esik a kezemre. És ráadásul a Total Commader is az Insert-et használja a fájlok kijelöléséhez, – ez egy általam igen gyakran használt, nélkülözhetetlen funkció – tehát emiatt az Insert marad. És marad a véletlen felülírás is, egészen addig, míg az összes programban beállítható nem lesz az Insert váltó funkciójának a tiltása. Én például, amikor magamnak írok szövegszerkesztőt, eszembe sem jut, hogy a program ismerje a felülírás üzemmódot is, csak beszúrás üzemmódban hajlandó működni, így persze nem használja az Insert váltó funkcióját sem. És tökéletesen ellátja a szövegszerkesztési feladatokat.
Nem tudom, mi lenne az igazán jó megoldás. Attól tartok, hogy egy mindent szabályozó hivatal, – ami például megmondaná, hogy egy számítógép billentyűzetnek hogyan kell viselkednie – csak addig lenne jó, amíg jó szabályokat hozna, az első hülye szabály emberekre kényszerítése után elsöpörné őket a népharag. Viszont ez az abszolút szabályozatlanság sem jó, mert olyan logikátlan, megkövesedett hagyományokat követünk ennek következtében még mindig, amelyeknek az evolúció szabályai alapján már régen el kellet volna kopniuk a technika világából. Lehet, hogy ezért sem hiszek az evolúcióban? Mert nemcsak fejlődés van, hanem tehetetlenség is.
Néha az emberek annyira megszoknak bizonyos dolgokat, hogy már nem is tudják elképzelni, hogy másképp is lehetne, pl. Caps-Lock és Insert nélkül…
Ui: Volt valaha egy Power billentyű is a billentyűzeteken, ez mára már valahogy kikopott. Érdekes, hogy nekem semmi problémám nem volt vele (másokkal ellentétben). Ha valaki ezt munka közben véletlenül lenyomta, akkor leállította vele a számítógépét. Mivel ez a billentyű nem volt útban, én soha nem nyomtam meg véletlenül, sőt nagyon szerettem használni: ha este bekapcsolva maradt a gépem, és a leállításhoz nem akartam villanyt gyújtani, akkor csak kitapogattam a sötétben a Power gombot (tudtam merre van), és a gép máris leállt. Megmondom őszintén, ez a gomb nekem hiányzik, annak ellenére, hogy tényleg elég veszélyes volt ebben a formájában.
2013. június 30.
Discover more from szucsjanos.hu
Subscribe to get the latest posts sent to your email.