Az Univerzum életkora a tudomány mai álláspontja szerint kb. 13 milliárd év. Erre az értékre a tudósok úgy tekintenek, mint egy mindenki számára érvényes, megfigyelőtől független számra. Holott, aki megismerte már a speciális és általános relativitás-elmélet bizarr, paradox következményeit, azonnal érezheti, hogy itt valamit már megint a szőnyeg alá söpörtek.
Az idő (az időtartam) a relativitás-elmélet szerint ugyanis megfigyelő függő, függ a megfigyelő és a megfigyelt objektum egymáshoz viszonyított sebességétől. A relativitás-elméletben a négydimenziós téridőben megtett úthossz az, ami megfigyelő-független invariáns, de sem a térben megtett távolság, sem pedig az ehhez szükséges idő nem független a megfigyelőtől.
Ennek egyenes következménye, hogy nem beszélhetünk sem a Világegyetem életkoráról, sem pedig annak méretéről anélkül, hogy meg ne mondanánk, milyen megfigyelő az, amelyikre ezek az értékek vonatkoznak. Nyilván, ha nem mozdulunk ki a Földről, akkor jó közelítéssel mondhatjuk, hogy minden földi ember számára ugyanakkora értéknek adódik az Univerzum életkora és a mérete.
Ha azonban elhagyjuk a Földet, már más lesz a helyzet. Az ikerparadoxon gondolatkísérletében azt látjuk, hogy ha egy űrhajós a fény sebességéhez közeli sebességgel hagyja el a Földet, majd a fedélzeti idő szerinti néhány év múlva visszatér, azt fogja tapasztalni, hogy a Földön sokkal több idő telt el az utazása közben. Ha most az űrhajóst, és a Földön maradt, remélhetőleg még életben lévő ikerpárját megkérdezzük, hogy mennyi idős az Univerzum, kétféle választ fognak erre adni. Amikor elindultak, abban bizonyára megegyeztek, hogy az Univerzum mindkettőjük szerint ugyanolyan életkorral bír. A megérkezéskor viszont már eltérő véleményen lesznek, az űrhajós fiatalabbnak fogja mondani az Univerzumot, mint a Földön maradt párja.
Hogy egy kicsit megnöveljük a kontrasztot, gondoljunk el egy olyan helyzetet, amelyben idegen űrhajósok hozzák el a Földre az életet három és fél milliárd évvel ezelőtt, majd amikor meggyőződnek róla, hogy az élet megtelepedett a Földön, elindulnak az űrhajójukkal, és fénysebességhez igen közeli sebességgel bejárnak még egy csomó életképes bolygót, és mindenütt életet adnak az addig élettelen planétáknak. Aztán visszatérnek mindenhová, hogy megnézzék, mi történt. Ha mostanában ellátogatnak hozzánk, és megkérdezik, hogy szerintünk milyen idős az Univerzum, nagyon meg fognak lepődni, mert akár milliárd éves eltérés is lehet a mi és az ő véleményük között. Hiszen ők állandóan úton voltak, a sajátidejük lassabban telt, mint a miénk. Ők egy fiatalabb Univerzumban élnek, mint mi, akik nekik köszönhetjük a létezésünket.
Hogy még ennél is abszurdabbá tegyük a helyzetet, állítsuk most szembe a Biblia és a tudomány álláspontját ez ügyben. A Biblia alapján a teológusok úgy hatezer évre teszik a Föld és a Világegyetem életkorát, míg a tudósok a fent említett nagyjából 13 milliárd évet fogadják el érvényesnek. Azzal érvelnek a Biblián alapuló kormeghatározással szemben, hogy a Földön is, és a világűrben is vannak hatezer évnél nyilvánvalóan idősebb objektumok.
Mi viszont könnyen el tudunk képzelni egy olyan űrhajóst, aki a Világegyetem keletkezése óta úton van fénysebességhez igen közeli sebességgel mozgó űrhajóján, úgy, hogy a fedélzeti órája szerint az utazása megkezdése óta még csak hatezer év telt el, ő tehát mindössze hatezer évesnek fogja mondani az Univerzumot. Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy a Biblia érvelését ezzel elfogadhatóvá tehetjük, csupán rávilágítunk arra, hogy amennyiben feladjuk az abszolút tér és idő fogalmát, mint ahogy ezt a relativitás-elmélet megteszi, kellemetlen következményekkel kell szembenéznünk.
Amit tehát kifogásolunk a tudomány mai álláspontjában: ha elvetjük az abszolút idő fogalmát, akkor hogyan mondhatjuk azt, hogy az Univerzum minden megfigyelő számára azonos életkorral bír. A két állítás ugyanis nem összeegyeztethető. Ha viszont az Univerzum életkora megfigyelőfüggő, akkor ki kellene bontani ennek a filozófiai és tudományos következményeit is. Ebben az esetben ugyanis nyugodtan találhatunk az Univerzumban olyan objektumot, amely idősebb, mint amilyen idősnek mi az Univerzumot tartjuk. Egy bizarr következménye az abszolút idő elvetésének az is, hogy a különböző megfigyelők a háttérsugárzás hőmérsékletét különbözőnek mérhetik.
A relativitás elve kimondja, hogy a különböző rendszerekben a fizika törvényei azonosak. Ez így nagyon szép, valóban. De ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a különböző rendszerekben a megfigyelők különbözőnek mérik az Univerzum életkorát, akkor az már nem ennyire megnyugtató.
Én csupán annyit kérnék a jövőbeli szerzőktől, hogy amikor az Univerzum életkoráról beszélnek, mindig tegyék hozzá, hogy az a nagyjából tizenhárom milliárd év valójában egy szubjektív idő, mi földi emberek az Univerzumot ilyen idősnek mérjük, tartjuk, érezzük. És ne vesszünk össze ezen az értéken majd egy olyan földönkívülivel, aki ennél jóval nagyobb, vagy jóval kisebb értéket fog mondani nekünk, amikor megkérdezzük tőle ezt.
2012. december 9.