Emlékezet

2013. június 8.

 

Nem emlékszem, hogy valaha is emlékezetkiesésem lett volna. Arra viszont emlékszem, hogy a múltkor emlékeztem valamire, de hogy mi volt az, arra már nem emlékszem. Néha emlékszem a jövőre is, de amikor bekövetkezik az esemény, amire egyszer már emlékeztem, akkor már nem emlékszem vissza arra, hogy erre már emlékeztem egyszer. Csak valami olyan érzésem van, hogy majd a jövőben fogok egyszer visszaemlékezni arra, hogy a mostani pillanatra már emlékeztem a múltban valamikor. Hogy ez mikor lesz a jövőben, arra most éppen nem emlékszem.

 

Tudom, hogy sok mindent meg kellene még tanulnom, de hogy ezek mik lennének, arról fogalmam sincs. Egy csomó mindent meg el kellene felejtenem, hogy újakat tudjak megtanulni, de hogy miket kellene elfelejtenem, azt elfelejtettem. Tehát fogalmam sincs, hogy mennyit tudok, és hogy mennyi mindenről felejtettem már el, hogy tudom. Azt is nehéz megmondani, hogy mikor felejtettem el azt, hogy miket kellene elfelejtenem. De mivel erre már nem emlékszem, valójában nem tudom, hogy ezeket most még tudom, vagy már egészen megfeledkeztem róluk, ebben az esetben tanulhatnék egy csomó mindent, ha nem felejtettem volna el, hogy mik lennének ezek.

 

Valójában csak egy dolgot kellene elfelejteni, azt, hogy milyen az, amikor valamit elfelejtek. Ekkor ugyanis automatikusan mindent tudnék, legalábbis úgy érezném, hogy amit megtanultam, azt tudom is, hiszen már nem tudnám mi az a felejtés. Viszont, ha előbb felejteném el a felejtést, mint hogy elfelejteném, akkor már sajnos nem tudnám soha többé elfelejteni, milyen is az a felejtés, hiszen már nem emlékeznék rá.

 

Gondoltam rá, hogy mindezeket le kellene írnom, mert eléggé érdekesek, de amikor elővettem a számítógépet, akkor láttam, hogy hiszen ezeket egyszer már leírtam, mert nagyon érdekeseknek találtam a gondolataimat, de sajnos elfelejtettem, hogy ezt már sikerült egyszer leírnom. De persze nem baj, hogy nem emlékeztem rá, hiszen a lényeg, hogy egyszer már leírtam, csak nem tudom, mikor.

 

Pedig milyen jó lett volna leírni, olyan jó gondolatok ezek, bár leírtam volna őket. Szerencsére persze le is írtam már egyszer, legalábbis, remélem, hogy én írtam le őket, más ki fért volna hozzá a számítógéphez, és persze a gondolataimhoz.

 

Mert így olvasva, olyan, mintha én írtam volna őket, de a tény, hogy nem emlékszem rá, mikor, elülteti a gyanút bennem, hogy ezek valaki más gondolatai. Csak éppen olyanok, mint az én gondolataim. Lehet, hogy az a másik elfelejtette, hogy leírta őket? Véletlenül másolta át a gépemre? Akkor viszont akár le is írhatnám a saját gondolataimat most, még frissiben, de felesleges, olvasva a más gondolatait, amik megegyeznek az enyémekkel, éppen olyan, mint leírni az enyémeket. Minek dolgozzak feleslegesen. Örüljek neki, hogy valaki már leírta a gondolataimat, így nekem már nem fáradnom vele. És főleg, ha ez a valaki én voltam, akkor az még jobb, bár erre most nem emlékszem pontosan, milyen is az az érzés, amikor valaki azt hiszi, hogy a gondolatait valaki más már leírta, holott most éppen ő maga írja, csak éppen nem emlékszik rá.

 

Furcsa, hogy a jelenre nem is emlékszem, csak amikor már múlt lesz belőle. Néha próbálom elkapni a pillanatot, amikor a jelenem átcsúszik a múltba, de szinte azonnal más lesz a jelenem, és amikor arra figyelek, hogy ebből hogyan lesz múlt, azonnal elfelejtem, hogy az előző jelen pillanatból hogyan lett múlt. Így mindig csak az aktuális jelen pillanat múlttá válására tudok emlékezni, de azt is hamar elfelejtem.

 

A múltkor olyan érzésem volt, hogy az a valami már megtörtént egyszer, aztán rájöttem, hogy persze, éppen akkor történt, amikor azt hittem, hogy már egyszer megtörtént, ami lényegében igaz, csak ezt akkor még nem tudtam.

 

Egyszer meg írni akartam az emlékezetről, érdekes gondolataim voltak erről, de a felejtés sajnos magával vitte őket, ki tudja, mikor fogok megint emlékezni rájuk, vagy mikor fognak újra az eszembe jutni azok a frappáns kis gondolatok, csak úgy, a nélkül, hogy emlékeznék arra, hogy ezeket egyszer már kitaláltam.

 

De végül is olyan mindegy, hiszen éppen most írom le őket, legalábbis úgy emlékszem…